8
SnT Motorsport · Útibeszámoló
Az SnT Motorsport idén kitalálta, hogy ideje egy kicsit kilépni a monitor mögül. Végülis egész évben ugyanazokat a pályákat körözzük a szimulátorban, ugyanazokról az autókról vitatkozunk Discordon, ugyanazokat a versenyeket nézzük - adta magát a kérdés: mi lenne, ha mindezt egyszer élőben is megnéznénk?
Így történt, hogy egy alapvetően virtuális közösség nyolc napra összezárta magát, és elindult Európa két legismertebb autós zarándokhelye felé. Először Nordschleife, aztán Spa-Francorchamps.
A Nürburgringig nagyjából 11 óra az út. Az ember az utolsó két órában már csak túl akar lenni rajta. Fáj a dereka, elfogyott a podcast, a benzinkutas kávé sem segít már. Aztán valahol Adenau környékén egyszer csak elkezdenek szembejönni az autók.
Először egy GT3. Aztán egy másik. Aztán egy E46 M3 CSL. Aztán egy Megane RS. Aztán egy MR2. Aztán még három Porsche. És hirtelen rájössz, hogy megérkeztél.
A Nürburgring környékén ugyanis az autó nem közlekedési eszköz. Az autó kultúra. Vallás.
Nem tudsz úgy elfordítani egy kamerát, hogy ne legyen a képen valami érdekes. Olyan mennyiségű GT3 RS-t láttunk az első nap során, ami gombócból is sok. Egy idő után már senki sem fordult utánuk. Ami azért elég abszurd mondat.
Ha valaki megkérdezné, hogy tényleg megéri-e egyszer elutazni a Ringhez, akkor a válaszom az, hogy igen. Még akkor is, ha egyetlen métert sem mész a pályán. Mert maga a környék is élmény.
A szállásunk egy közeli faluban volt, ahol még a tolltartó is úgy nézett ki, mintha futóműről mintázták volna. Minden a versenypálya körül forog. Az éttermek, a boltok, a dekorációk, az emberek beszélgetései.
Az első este például kissé félve sétáltunk be vacsorázni a Pistenklause Pizzériába, mert a parkolóban nagyjából annyi Manthey Porsche állt, mint nálunk egy Lidl előtt Suzuki. Aztán kiderült, hogy a pizza kiváló, az árak teljesen vállalhatóak, és senkit sem érdekel, hogy mivel érkeztél.
Másnap gyalog indultunk pályát nézni.
A Nordschleiféről nagyon sok videó van az interneten. Több millió. A probléma csak az, hogy egyik sem adja vissza, milyen ott állni. Brünnchennél néztük először hosszabban a forgalmat. Az ember fejében valahogy minden autó gyorsnak tűnik Youtube-on. A valóságban viszont akkor érted meg a sebességet, amikor egy ötszáz lóerős Porsche elúszik a rázókövön előtted tíz méterre és a porfelhő még másodpercekig ott lebeg az erdőben.
A Karussell sem kevésbé szürreális. Állsz a betonvályú mellett és nézed, ahogy sok tíz- vagy akár százmillió forintos autókat teljes meggyőződéssel belehajítanak abba a betonárokba, amitől otthon minden futóműves szakember sírva fakadna.
Persze mi sem csak nézelődni mentünk.
A délutáni touristenfahrten-re szépen beosztottuk az autókat, az embereket, a köröket, majd az időjárás megmutatta, hogy még mindig Németországban vagyunk. Egész nap napsütés. Öt óra. Szakadó eső. Tökéletes.
Ami vicces, hogy a társaság jelentős része ezt nagyjából vállrándítással fogadta.
Végülis az iRacingben már régóta van eső. Szakemberek vagyunk.
A pályán aztán folyamatosan ment a kerülgetés. Van valami furcsa romantikája annak, amikor egy Golf GTI-ből próbálod értelmezni a helyzetet, miközben egy GT2 RS valahol a horizont és a kvantumfizika határán tűnik el előtted. Vagyis kéne eltűnnie, ugyanis ezúttal az időjárás kiegyenlített minden különbséget és guruló sikánná degradálta a legtöbb Porsche-t.
Másnap ugyanez. Túra a pálya körül. Fotózás. Videózás. Autóbuzulás. Aztán RingTaxi.
És itt azért kezdett elszabadulni a történet.
Mert egy dolog nézni a Nordschleifét kívülről. Másik dolog olyan ember mellett ülni, aki ott dolgozik, és úgy közlekedik az esőben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy 550 lóerős autóval 230-cal érkezni a Schwedenkreuzba. Özönvíz idején.
A BMW M3 CS-ben ülve egy ponton már nem a köridő érdekelte az embert, hanem az egész művészet szakmaisága. Melyik kanyarban mennyire kell vizes ívet használni, hol fékezel, csúszik-e a fehér vonal és a többi.
Amikor Andris egy Manthey GT3 RS RingTaxiban húzott el mellettünk, nagyjából úgy néztünk utána, mint vidéki gyerek a vadászgépnek. Toronymagasan vízfüggöny, majd a Flugplatzból kijövet már nem is láttuk magát az autót.
Aztán eljött a nap, amikor továbbindultunk Spa felé. Azt hittük, a Nürburgring után már nem nagyon lehet fokozni. Tévedtünk.
Spa-Francorchamps környéke olyan, mintha valaki egy versenypályát beledobott volna egy képeslapba. Erdők, dombok, kisvárosok, kőházak. Minden zöld. Minden rendezett, minden indokolatlanul szép. Már a szállásunk udvarán álló AMG GT55 is jelezte, hogy itt valami más dimenzióban járunk.
Felváltva énekel a füledbe az Aston Martin V12-ese meg a Cadillac V8-asa
A Legends of Le Mans autók hangja pedig végleg elintézte a társaságot. Aki azt mondja, hogy a motorsport elvesztette a lelkét, azt állítsák oda egy régi LMP mellé indításkor. Amikor a motor életre kel, nem egyszerűen hallod. A mellkasodban érzed. Aztán jött az Aston Martin. Aztán a Lotus. Mi pedig ott álltunk, mint a gyerekek karácsony reggelén.
A paddockban ott hever a fél hajtáslánc a garázs mögött – te pedig két méterről nézed az egészet.
A paddock ugyanilyen elképesztő volt. Nálunk egy versenyautó általában kordonnal van körülvéve, itt meg ott hever a fél hajtáslánc a garázs mögött, a szerelők dolgoznak, a csapatok készülnek, te pedig két méterről nézed az egészet. Mintha véletlenül besétáltál volna oda, ahova egyébként nem lenne szabad.
A hétvége végére pedig elérkeztünk a fő attrakcióhoz, a WEC 6 órás futamához. Hat óra elsőre soknak hangzik. A valóságban pedig egyszer csak azt veszed észre, hogy vége, mert mindig történik valami, mindig van egy csata, egy előzés, egy stratégiai húzás, egy új helyszín a pálya mellett, ahonnan még nem láttad a versenyt.
Aztán egyszer csak lemegy a nap, lengetik a kockás zászlót, és rájössz, hogy az egész hét valószínűleg gyorsabban eltelt, mint egy átlagos munkanap egy Teams meetingben.
És ilyenkor jön az a rész, amitől az egész több lesz egy sima autós kirándulásnál. Mert a Nürburgring csodálatos. Spa csodálatos. A WEC csodálatos.
De a legjobb rész mégis az volt, hogy egy rakás ember, akik éveken át nagyrészt monitorokon keresztül ismerték egymást, együtt élhette át mindezt.
A többi pedig már csak benzin, gumi és emlék.
Az oldalon csak néhány kép kapott helyet a sztori mellé. A Nordschleife, Spa, paddock, pályaszéli fotók és a hangulatképek teljes válogatása az alábbi Lightroom galériában található.
